4.rész Liar

Hali srácok nagyon sajnálom hogy ennyit késtem de a lényeg h most itt az új rész:) komizzatok, iratkozzatok fel és jó olvasást. Ja és még valami aki TUD FEJLÉCET CSINÁLNI AZ JELÖLJÖN BE FACEBOOKON ÉS ÍRJON:) köszi előre mindenkinek;) Itt van a facebookom!:)

A szemeim kipattantak és felültem a kis fotelben. Sean mellettem feküdt de nem aludt. Engem nézett.
-Na mivan magadhoz tértél csipkerózsika? -Vigyorgott.
-Hmm elaludtam?? -Motyogtam.
-Igen. Mondtad h szeretsz aztán bealudtál. -Nevetett. -Mint akit lelőtek. -Folytatta.
-Oké, oké hagyjál! -Borzoltam össze a haját. -Most viszon ténylegesen elmegyek reggeliért. -Álltam fel. Miközben kicsoszogtam a szobából elgondolkodtam az álmomon. Louis akkor nem is jött vissza?? És miért nem emlékszem arra, hogy mikor aludtam el. Sean szerint csak úgy kidőltem de még csak nem is rémlik. Ahogy kiléptem a fagyos reggelbe összerezzentem és összébhúztam magamon a kabátomat. A legközelebbi kisbolt felé lépkedtem. Egyre inkább közeleg a tél. A hideg idő. A nappalok rövidebbek lesznek az éjszakák hosszabbak. Minden nap sötétebb és sötétebb lesz. Már hat óra van, a kisbolt kinyílt már...de még mindig sötét van. A nyitva tábla neonosan villódzott. Ahogy a közösségiház melletti kis hídon baktattam hallottam ahogyan valaki a nevemet kiálltja. Megfordultam és Louisal találtam szembe magam. Csakúgy mint az álmomban. De az álmommal ellentétben most nem voltam vele kedves.
-Mitakarsz? -Fontam a kezeimet karba magam előtt. Közömbös reakciómat latva lehajtotta a fejét majd belekezdett.
-Csak bocsánatot akartam kérni azért, hogy csak úgy se szó, se beszéd leléptem. -Abbahagyta majd felnézett rám halvány mosollyal az arcán és folytatta. -Szóval tessék. Itt állok védtelenül. -Tárta szét a karjait. -Üss meg! Bosszuld meg. -Mondta ki azt a két szót amit az álmomban is, csak az álmommal ellentétben nem mentem oda és öleltem meg. Kezemet felemeltem majd meglendítettem. Öklöm erősen csapódott Louis arcán. Láthatóan megilyedt a reakciómon, de persze rögtön az arcához kapott.
-Picsába. Ezt miért kaptam?? -Nyöszörgött fájdalmasan és körbe körbe járkált. -Eltörted az orrom. -Miközben ott szenvedett mellettem  kitört belőlem a nevetés. És nem tudtam abbahagyni.-Nemár ne nevess!! Ez rohadtul fájt.
-S-sajnom! -Dadogtam a nevetéstől görcsölő hassal. -De ez akkor is nagyon vicces.
-Nem nem az. -Fogta be vérző orrát és háravetette fejet. Majd hírtelen belőle is kitört a nevetés. Ott álltunk és azon nevettünk, hogy eltörtem az orrát. Elővettem egy zsepit és odatartottam neki.
-Köszönöm. -Mosolygott. -Visszamegyek a kórházba de még találkozunk Paris. -Mosolygott. -Remélem. -Tette hozzá féloldalas mosollyal majd elsétált. Én is folytattam az utamat a kisboltba. Amint benyitottam köszöntem és elkezdtem keresgélni valami ehetőt. Az eladósrác levette lábait a pultról és meghúzta a nyakkendőjét ami az egyenruha része. Úgy próbált tenni mintha mindvégig így festett volna. Ahogy a polcokon kutattam megpillantottam magam mellett a srácot. Szép barna szemei voltak, ehez társult a kissé borostás arca. Helyes volt. A névtábláján az állt, hogy "Zayn".
-Segíthetek? -Villantotta meg rosszfiús mosolyát.
-Igen. Megmondanád merre találok csokisműzlit? -Érdeklődtem kedvesen. A srác kezét hátam mögé vezette majd kissé megemelkedett. Nem értettem mit akar. Majd lekapott a legfelső porcról egy csokisműzlit és a kezembe nyomta.
-Parancsolj. -Vigyorgott.
-Kössz. -Mondtam majd mentem is fizetni. Kikotortam a tárcámból azt a kevés kis pénzt amim van és a pultra szórtam. Greg az unokatesóm már egy ideje nem küldött pénzt. Fel is hívom. Ő a hivatásos gyámunk. Seannak és nekem. De pár éve elhagyott minket és havonta küld pénzt. Itt lenne már az ideje, hogy megint küldjön. Miközben ezeken a dolgokon tűnődtem a vásárolt dolgokat bepakoltam a hátitáskába és kisétáltam a boltból. Utam ismét a kórház fele vettem.